Első benyomások – Vásárlás Japánban

Az utazás előtt igyekeztem felkészülni az olyan különbségekre, amelyekre mindenképp számítani kell egy külföldinek, ha Japánba utazik. Ugyan még csak nem egész 4 napja vagyok az országban, a legtöbb ilyen sztereotípia és klisé már abszolút beigazolódott.

Így például rögtön szemet szúrt, hogy a japán egy nagyon rendszerető, szertartásos és figyelmes, ugyanakkor távolságtartó nép. Ez egy turistának leginkább a szolgáltató szektorban tűnhet fel, ahol végletekig érvényesül a "mindent a kedves vásárlóért" elve. A becsomagolást mindig az eladó végzi el, méghozzá nagyon körültekintően, minden tételhez felajánlva az ajándékcsomagolást is. Szóval az otthon gyakran tapasztalt hozzáállásnak - ahol a blokkolás után kábé továbbdobálják az árut és sürgetnek, hogy ugyan igyekezzek már magam elpakolni és közben villámgyorsan fizetni - itt a nyomát sem látni.

A japánok köztudottan nem beszélnek nagyon angolul, de ez eddig a vásárlásaimban sosem akadályozott. Ha kellett kézzel-lábbal elmutogatták vagy nagyon "bézik" angolsággal megértették magukat. A másik opció, hogy habár láthatóan nem vagyok idevalósi és hallhatóan nem beszélek japánul, magától értetődő természetességgel kérdeznek, válaszolnak vagy magyaráznak japánul, amire egy idő után már csak bólogatok. Eddig még ez a stratégiám mindig bevált, fölöslegesen még nem vettem semmit és nem is akartak rám sózni mindent. Átvágni pedig végképp nem. Ha nagyon nem megy a kommunikáció, odahívnak akár 4 másik eladót is és nem adják fel, míg nem születik megoldás a problémára. Igazi gambaru szellem.

A vásárlás kapcsán jó előre tudni, de az árun, vagy legkésőbb a kasszánál mindenképp szembesülünk azzal, hogy itt az árak nem tartalmazzák az áfát. Ezt vagy a nettó összeg és egy + jellel jelzik, vagy jobb esetben apró betűvel feltüntetik a bruttó árat is. (Itt tehát nem érvényesül az EU-s fogyasztóvédelmi szabály, miszerint, ha a terméken valamilyen oknál fogva két ár is fel van tüntetve, az alacsonyabb az irányadó...)

Szerencsére vannak úgynevezett tax free boltok is, ahol a fenti problémát egyszerűen ki lehet kerülni. Még nem volt időm piaci felmérést végezni, de nagyon kíváncsi lennék, hogy utóbbi boltok árképzése során már eleve bele számítják-e az áfát, vagy valóban olcsóbban árusítják a terméket...

A másik dolog, amit minden fizetéskor meg kell szokni, hogy a vételárat egy erre kijelölt kis tálcára kell helyezni, majd azzal együtt átadni az eladónak (természetesen mindent két kézzel fogva, ahogy az Japánban illik). A visszajáró kifizetése vagy hasonló formában zajlik, vagy a vevő két nyitott markába helyezik először a blokkot, majd rá az érméket. A lényeg, hogy a lehető legkevesebb fizikai kontaktus történjen vevő és eladó között. Ezt viszont kompenzálja, hogy az összeállított bevásárlószatyrot (sajnos még mindig műanyagzacskóznak, amit felár nélkül adnak) nagyon teátrálisan, akár a pultot megkerülve és a vevő elé állva, sok hajlongás közepette nyújtják át.

(Mégis, ami a legmeglepőbb mindebben, hogy valahogy mégsem állnak kígyózó sorok a boltokban. Nem emlékszem, hogy 3 embernél vagy akár 2 percnél többet kellett volna bárhol ácsorognom, mielőtt sorra kerültem volna, sőt amiatt a kevés várakozás miatt is többrendbelileg elnézést kértek.)

Emellett láttam olyan módszert is, hogy csak az áru leblokkolása és csomagolása az eladó dolga, egyébként a pulton a vásárló felé áll egy automata, abba kell bedobálni az érméket. Ez amolyan self-checkout japán módra...

Ha már automata: a legtöbb étteremben, a bejáratnál, vagy a kirakatban kihelyezik a fogyasztható fogások élethűen elkészített mását műanyagból. (Erre egyébként külön szakma van, általában művészeti iskolákban végzettek festik ki az erre szakosodott gyárakban elkészített műanyagformákat. Kivételt képeznek persze a szusik, amelyeknél még azok műanyag másának elkészítését is csak profi séfekre bízzák.)

Az étterembe belépve ezek után több dolog is történhet. 1) a pincér még asztalfoglalás előtt felveszi a rendelést (ugyanez megtörténhet még a bejárat előtti sorakozás alatt is). 2) leültetnek, és az asztalnál rendeljük meg az ételt (ezek általában puccosabb helyek) vagy, és ami igazán meglepett, 3) a bejáratnál egy automatánál kiválasztjuk és kifizetjük az ételt, majd a kapott papírkódot nyújtjuk át a pincérnek. A módszer óriási előnye a gyors és hatékony kiszolgálás, ennek érdekében viszont nincs lehetőség az asztalnál hosszasan töprengve mélázni az étlap felett.