Egyetemi mindennapok

Már egy ideje nem jelentkeztem, annyira elsodortak a mindennapok. Így, habár nagyon sok téma merül fel, amiről szívesen beszámolnék, a leírásukra sajnos pont nem jut idő. Azért igyekezni fogok a jövőben rendszeresebben posztolni. Álljon itt most egy rövid beszámoló az egyetemi mindennapokról (hátha valamely kedves olvasóm kedvet kap ehhez az életvitelhez és a jelentkezéshez).

Az egyetemi tanév - habár az itt szokásostól eltérően nem áprilissal, hanem októberrel kezdődött - az itteni rendszert követi és 4 hónapos őszi és tavaszi, illetve közben 2 hónapos téli és nyári szemeszterekre osztódik. Alapkövetelmény, hogy két kreditért 15 (90 perces) tanórát kell nyújtani, sajnos még akkor is, ha az óra nemzeti ünnepre esik. Ilyen esetben az osztály megállapodik egy mindenkinek megfelelő pótidőpontban (ez általában szombaton lesz).

A jelenlétet nagyon szigorúan ellenőrzik, vagy az előadó terembe való be- és kilépéskor kell regisztrálni, vagy névsorolvasás van az óra alatt random időpontban. Igazából nem mondták ki nyíltan, hogy mi a szankciója a lógásnak, de azt hiszem, nem szeretném megtapasztalni. (Kifejezetten sok mindennek a büntetése a kicsapás, ami a vízum azonnali megvonásával és önköltségen való hazautazással is jár.)

A legtöbb tárgyból hétről-hétre adnak fel olvasmányt, amihez kapcsolódóan kell házit is beadni az óra előtt. Leggyakrabban az olvasmánnyal kapcsolatos véleményt, kritikát kell megfogalmazni, esetleg összevetni a saját ország tapasztalataival. A rendszer pozitívuma, hogy írásbeli vizsga csak nagyon kevés tárgyból van (ilyen nekem a Mikroökonómia és a Bevezetés a közpolitikába), a legtöbb esetben egy-egy nagyesszét (term paper) kell benyújtani a szemeszter közepén és a végén. Japán gazdaság órára például megkaptuk a Honda gyár alapítójának, Soichiro Hondának az önéletrajzát, erre kell majd reflektálni a dolgozatban.

Tankönyveink egyébként nincsenek (egyedül a mikroökonómiát kellett megvenni 11000 yenért - szóval nem is hiányolom a többi könyvet), a tanárok általában e-mailben küldik az adott olvasmányt, amit a könyvtárban nyomtatunk ki.

Eddig talán a legjobban a nemzetközi kapcsolatok órát élvezem, ami igazából világtörténelem a XVIII. századtól napjainkig. Ebben a nagyobb háborúk gazdasági és politikai kiváltó okaira összpontosítunk. Eddig úgy gondoltam, hogy töriből kifejezetten jó vagyok, de nagyon sok Európával kapcsolatos információra, összefüggésre én csodálkozok rá a legjobban.

Egy másik különleges óra, ami 'Diplomáciai Akadémia' fedőnév alatt fut, elsődlegesen japán kormánytisztviselőknek szóló továbbképzés. Itt mi kísérleti nyúlként szereplünk, ugyanis rajtunk gyakorolják a különböző tárgyalási technikákat, felkészülve a különböző kultúrák közötti esetleges kommunikációs problémákra.

Hetente van Fórum is, ahova vendégelőadókat hívnak meg különböző kiemelt, releváns témákban. Tegnap például a New York Times japán szerkesztőségének egy tagja tartott előadást a minőségi újságírás követelményeiről. (Azt hiszem, ebben a témában lenne mit összevetnem a tapasztalataimmal...)

Emellett a legkellemesebb órák a japán nyelvórák, a tanárnőnk nagyon aranyos és még véletlenül sem a poroszos 'nyelvtan- és szómagoltatós'módszerrel tanulunk, inkább beszélgetünk, olvasunk és videót nézünk. Bőven lehet hibázni és nem kell gyomorgörccsel ülni, hogy jól ragoztam-e.

Legtöbbször fél tizenegykor kezdődnek az órák és általában 6-ig tartanak, de van, amikor fél tízig is benn vagyok. Talán a legnagyobb kellemetlenség az egészben az 50 perces ingázás, itt tényleg nem megoldható, hogy lyukas órában haza ugorjak. Emellett egy nagy hiányosság, hogy az egyetemnek nincs menzája és a város legfelkapottabb környékén van, így az ebédelési lehetőségek eléggé korlátozottak. Persze, ha már megismertük a környéket, akkor nincs gond, bőven lehet (relatíve) olcsón (ez 600-1300 yen/fogást jelent) nagyon finomakat enni és még bele is férünk az egy órás ebédszünetbe.

Ami a decembert illeti, a Szilveszter hete a várva várt téli szünet, amit természetesen szintén házi írással fogunk tölteni, ez már most jól látszik. Ezt követően még január végén lesz egy nagy hajrá, a február viszont (el ne kiabáljam) a pihenésé. Az őszi szemeszter egyébként azért ennyire túlzsúfolt, mert az általában 2 évig tartó mesterképzés összes kreditét igazából ebben a félévben kell megszerezni, a további hónapokban már a szakdolgozatra koncentrálunk és jóval kevesebb, főleg szabadon választható óránk lesz.